…hogy a gyerek az őt annyira féltő anyja mellett vágódik úgy hanyatt, hogy az koppan….
Na de kezdjük az elején:
Hát végül hála Istennek betegségek nélkül sikerült megúszni a napokat indulásig, és ma reggel útnak is indultunk illetve meg is érkeztünk.
Tuti szuper a szállás, és az utunk is egész sima volt. Nimród egy minta gyerek és egy hős egyben, ugyan is szavunk se lehet, 6 órás utat szinte simán végig ülte. Kétszer volt egy kis nyökögés de az is kb. fél percig tartott.
Volt ide fele hatalmas pelyhekben hó szakadás, kellett feltenni hóláncot is, de még így is tartottuk az időt.
Lepakolás után indultunk is enni, utána pedig a hőn áhított fürdőbe és persze én nagyon-nagyon vártam már ezt a pillanatot, ugyan is Nimród utoljára tavaly nyáron látott a kádunknál nagyobb volumenű vizet.
Hát a reakciója minden várakozásomat felül múlta…oké azt tudtam, hogy szereti a vizet, no de azt nem vártam, hogy folyamatosan bele tolja az arcát, illetve hasra vágódik benne, kicsit köhög majd tovább bohóckodik, csapkodja, rötyög, szalad benne. Egyszóval abszolút de nem fél továbbra sem a víztől, imádja, habzsolja, lételeme.
Persze anyának semmi se jó, hisz amellett, hogy ez irtó boldogsággal tölt el, rögtön még jobban aggódni kezdek, hogy így, hogy nincs félelem érzete, még jobban kell rá figyelni.
Ugyan is a nagy medencébe is simán besétál semmi előjel nélkül, persze számít rá, hogy ott vagyunk na de akkor is…
A tipikus pedig az, hogy én aggódom magam halálra egész nap ( és ez már így is marad), én mondom el mindenkinek 50szer, hogy figyeljen rá úgy, mintha az élete múlna rajta (mert az is múlik…) és én vagyok az aki kimászik a gyerekkel a medencéből a csúszós járólapra és mellettem esik hanyatt….és koppan a kobak.
Lelkiismeret furdalás, rémek látása, aggódás még jobban, gyerek nagyítóval való megfigyelése( járás, kedv stb), várakozása….ez jön a fenti balesetek után általában….nagyon élvezem…….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: