Jó ideje nem írtam, pedig akartam, csak közben izgalmas vagy is inkább csodálatos dolog történt, történik velem és nem tudtam mikor is adjak hangot neki. Oké persze írhattam volna másról is de ilyen dolgot nem szívesen mismásol el az ember. Szóval gyorsan elő is állok vele, ha minden jól megy úgy néz ki idén 4tagú család leszünk. IGEN, Nimródnak kistesója lesz. !!! Még csak 5 hetes terhes vagyok, pénteken megyünk először dokihoz, akkor már elvileg lesz szívhang is és akkor talán teljesen megnyugszom, hiszen a szívhang egy az első mérföldkő a 9 hónap alatt!
Szóval újra kismama vagyok és persze egyben anyuka. Rengeteg kérdés kavarog az agyamban. Természetesen a legtöbb a köré tendálódik, hogy, hogy tudom majd egyensúlyba hozni a két gyerekkel való foglalkozást…jelen pillanatban még mindkét gyerek felé lelkiismeret furdalást érzek…oké én így élem meg. (egyenlőre)
Lehet megvetés tárgya leszek, de egyenlőre Nimród a fontosabb számomra, hisz ő az akit eddig 9 hónapig a szívem alatt hordtam, akivel 14 hónapja élem minden egyes percét a napjaimnak. Így azon agyalok, hogy vajon hogyan tudom majd kiküszöbölni, hogy nehogy elhanyagolva érezze magát. Mindemellett pedig lelkiismeret furdalást érzek a bennem növekvő pöttöm iránt, a fentiek miatt. Szóval ördögi kör még az egész…
Azért is mert ekkor már Nimróddal el voltam varázsolódva, az akkor még semmit nem mutató hasamat fogdostam, merengtem, stb. Most meg kb. olyan vagyok mint egy férfi….abszolút nem tudom még sem elképzelni sem beleélni magam.
Az megnyugtat, hogy a legtöbb két illetve több gyerekes anyuka is hasonlókat érzett, és mikor már megszületett a pici minden megváltozott, a szeretett nem hogy kisebb lett hanem nőtt….mindkét gyerekre jutott bőven. Szóval ez az ami bíztat.
Annyi empátia érzékem azért van szerencsére, hogy eltudom képzelni azt a jelenetet amikor kemény fájdalmak után a kezemben tartom majd második gyermekem és érzem akkor minden jönni fog magától, ugyan azt fogom érezni onnantól mint Nimródnál. De azért az jobban megnyugtatna ha ahogy haladunk a 9 hónapban előre , egyre inkább érezném….de szerintem ahogy látom majd az uh felvételeken, ahogy érzem majd mozogni ahogy nő bennem ez a csepp kis élet egyre jobban elhiszem majd, hogy valóban rajongani fogok érte is.
Egyébként voltunk a Tropikáriumban. Hát nem dobtam el magam tőle. Szerintem sokkal minőségibb is lehetne az egész kivitelezése, de lehet az se emelt a hely fényén, hogy természetesen tömegnyomor volt, és sok jó ember kis helyen bűzlik ugye bár….legalább is valaki vagy valakik szörnyen büdösek voltak.
Sorban állás közben pedig ismét jelet kaptam, hogy milyen szülő nem szeretnék lenni később sem. Egy kb. 4-5 év körüli kislány simogatta, fogdosta a falat, ami direkt színes festményekkel volt teli ,hangulat fokozás céljából. Kissé besavanyodott édesanyja kb., 30 másodpercenként mondta el neki, hogy „ne fogdoss össze semmi”. Persze nem volt hatása a dolognak, a kiscsaj újra és újra megpróbálta….kérdem én miért baj ez? Én sem engedem, hogy a kukákat fogdossa a parkban vagy bárhol, szarba se tapicskoljon, azt se preferálom ha a szájában turkál homokozás közben, de azért mindent nem lehet és nem is szabad (szerintem) megtiltani nekik. Nimródra én ott pl. semmiért nem szóltam rá. Fogdosta az üvegfalakat, a rácsokat, az ajtókat, és mikor haza értünk alaposan kezet mostunk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: